Kötődni valakihez - 5.rész

Sziasztok!

Már itt is a következő :)

Pár kommentet, visszajelzést kaphatnék? :)

Jó olvasást nektek!

Puszi, Kim :*

- Elijah... Segíthetek valamiben? - álltam meg előtte, tartva a tisztes távolságot.

- Szeretnélek megkérni,hogy tarts velem egy esti sétára. - nyújtotta a kezét.

- Nem! - jelentettem ki határozottan.

- Sajnálom a reggel történteket! Szeretnélek kiengesztelni és megmutatni neked a valódi énemet. 

- Elijah. Én... félek,hogy újra megtörténik az ami reggel. - hajtottam le a fejem. Elijah egy lépést közelebb jött majd kezét az arcomra simította és felemelte,hogy a szemébe tudjak nézni.

- Ígérem neked,hogy soha többé nem bántalak téged! - jelentette ki határozottan. Még egy ideig csendben néztünk egymás szemébe, majd egy nagy sóhaj mellett eldöntöttem mit cselekszem.

- Rendben van. Veled tartok. - léptem egyet hátra tőle. Elijah látszólag boldog lett válaszomtól, majd a karját nyújtotta felém. Bele karoltam és így indultunk el az esti sétánkra. Csendben sétáltunk egymás mellett, majd nemsokára megálltunk egy barlang szerűség mellett.

- Elijah, mi ez a hely? - kérdeztem tőle.

- Szerettem volna veled úgy beszélgetni,hogy közben senki nem zavar meg minket. - indult el befelé. Szó nélkül követtem őt. Bent mindenhol gyertyák égtek. Egy kő pad volt a szembe levő fal maradvány előtt amin helyet foglaltunk. 

Egy darabig csendben voltunk, Elijah elmerült gondolataiban.

- Szóval... - törtem meg a csendet. - Miről szeretnél beszélni?

- Először is szeretném a bocsánatodat kérni. - nézett rám. - Tudod nekem a család a mindenem, és mikor megláttam a kezeden azt a pentagramot... Egyszerűen nem tudnám elviselni, ha még valakit elveszítenék a családomból. Ezért is történt ez a dolog reggel. Elveszítettem a fejem, pedig ritkán történik velem ilyen. Mindig Niklaus az aki előbb elveszti a fejét. - egy darabig csöndben maradt, majd folytatta. - Csodálkoztam azon,hogy nem bántott téged. De mikor Marcel mondta,hogy a légynek sem tudnál ártani, akkor sem akartam hinni nektek. Majd mikor megszólaltál és azt mondtad,hogy babát vársz... Én rettentően szégyenlem magam azért amit tettem, azért amiért bántottalak. Előbb meg kellett volna ismerjelek... - hajtotta le a fejét. Éreztem minden szaván,hogy őszintén beszélt hozzám. Minden bátorságom összeszedve megfogtam Elijah combján nyugvó kezét, majd azt mondtam.

- Megbocsájtok. - néztem rá. Ledöbbent arcát látva mosolyognom kellett. Megszorította a kezem majd egy apró mosolyt ő is megengedett magának.

- Köszönöm. - nézett rám hálásan. 

Még beszélgettünk egy darabig, majd megkértem,hogy meséljen magáról. Jó érzés volt hallgatni a történeteit, de egy idő után az álmosság eluralkodott rajtam.

Elijah

Amelia megkért,hogy meséljek magamról, ezért elkezdtem minden jót mesélni ami történt velem életem során. Észre sem vettem mikor Amelia rádőlt a vállamra, már csak arra eszméltem fel,hogy édesen szuszog. 

Édesen szuszog? Elijah verd ki a fejedből! Ennek így nem lesz jó vége! - gondoltam magamban.

Óvatosan felálltam, majd karomba véve a lányt elindultam,hogy hazavihessem. Vámpírsebességgel tettem meg az utat hazáig, majd a kapun besétálva Marcel dühös tekintetével találtam szembe magam.

- Mit tettél vele? - jött felém dühösen, de látszott rajta, hogy aggódik a lány miatt.

- Marcel! Nyugodj meg! Csak beszélgettünk, és elaludt. Hazahoztam a karomban, mert nem volt szívem felkelteni. - mondtam ki a tényeket.

- És ezt higgyem el azok után amit reggel tettél vele? - állt meg előttem.

- Nem fogok veled vitázni. Higgy amit akarsz! Reggel ha felébred kérdezd meg tőle, és akkor rájössz, hogy egy újjal nem nyúltam hozzá és nem bántottam őt. - adtam át óvatosan a lányt Marcel karjaiba. Egy utolsó pillantást vetve a lányra elindultam,hogy én is nyugovóra térjek.

Kötődni valakihez - 4. rész

Sziasztok!

Itt is a következő rész :)

Ne haragudjatok a csúszás miatt, közbe jöttek dolgok.

Esetleg kaphatnék pár kommentet? :)

Millió puszi, Kim :*

- Elijah?

- Nem tudom mivel vetted rá a testvéremet,hogy ne öljön meg téged itt helyben. De engem nem tudsz rávenni semmivel. - szorított rá újra a nyakamra.

- Mi folyik itt? - jött be a házba Marcel, majd amint meglátta,hogy Elijah a falnak szegez odasuhant és letépte rólam őt.

Amint Elijah elengedte a nyakam térdre borultam. Klaus ezt látva ölbe kapott és a kanapéra fektetett.

- Nem fogom hagyni,hogy megöljön bárkit is a családomból. - állt fel Elijah majd leporolta magát.

- Ki ölne meg akárkit is? Amelia? Ugyan már, hisz a légynek sem ártana... főleg most. - mutatott rám Marcel.

- Tényleg így van testvér. Hinned kell neki. - állt fel mellőlem Klaus.

- Egy okot mondjatok,hogy miért ne öljem meg. - nézett ránk Elijah.

- Mi lett veled Elijah? Te, aki nemes embernek tartod magad. Most képes lennél megölni egy ártatlan lányt? - kérdezte Marcel.

- Ha ártatlan lenne nem próbált volna meg leszúrni és nem hordaná magán azt a vadász pentagramot. - mutatott a kezemre.

- Nem tehet róla,hogy vadász családba született. - emelte meg a hangját Marcel. - És ha tudni akarod egyetlen egy vámpírt sem ölt még meg.

- A barátja vagy Marcel még jó, hogy véded. De én akkor sem hiszek neki. Szóval találjatok ki valami nyomós okot arra,hogy ne próbáljam meg megölni.

- Babát várok. - mondtam ki a tényeket majd felállva az ablak elé léptem és úgy fordultam Elijah felé. Akin meglepődve láttam,hogy elcsodálkozott azon amit mondtam.

- Na ez elég nyomós ok neked testvérem? - kérdezte Klaus széttárt karokkal. 

Elijah nem válaszolt testvére kérdésére, hanem elsuhant otthagyva minket. Kifújtam a bent tartott levegőmet majd vissza ültem a kanapéra. 

- Marcel! Biztosítalak róla,hogy a testvérem nem fogja bántani Ameliat. - fogta meg Klaus Marcel vállát majd testvére után ment.

- Sajnálom. - ült le mellém Marcel.

- Ugyan mit? - néztem rá.

- Hogy veszélynek voltál ma kitéve. - temette keze közé arcát.

- Hé. - fogtam meg a kezét. - Ígérem ha következőre ilyen lesz használni fogom az erőmet, rendben? - kérdeztem.

- Nem lesz több ilyen ezt én ígérem neked! Ha kell éjjel nappal itt leszek mellettetek. - nézett rám.

- Ezt nem kérhetem tőled. - mosolyogtam rá. - Te vagy ennek a városnak a királya, és sokkal fontosabb dolgaid is vannak mint rám és a kicsire vigyázni. - simítottam végig a hasamon.

- Nincs nálatok fontosabb! - tette kezét a hasamon nyugvó kezemre. - Ti vagytok a családom! És a családomat bármi áron, de megvédem! - állt fel. Könnybe lábadt szemekkel álltam fel és karoltam át. 

- Ezek a hülye hormonok kicsesznek velem. - néztem rá nevetve, majd letöröltem az épp akkor kibuggyanó könnycseppet. 

- Van kedved ma sétálni a városban? - kérdezte.

- Persze, most úgyis megkívántam a csokis shaket. Vehetnénk útközbe. 

- Amit csak kíván a hölgy. - mentünk ki az ajtón majd elindultunk várost nézni. Útközben találkoztunk Klaus pár emberével akik boldogan csatlakoztak hozzánk. Betértünk sok üzletbe, köztük pár baba boltba, majd a nap végén beültünk a házunkhoz közeli bárba. 

- Egy whiskeyt és egy baba kímélő italt kérnék. - könyökölt a pultra Marcel.

- Baba kímélő ital? - nevettem el magam.

- Most miért? Jól hangzik nem? - nevetett velem Marcel.

- Lehetne,hogy én most hazamegyek? Elfáradtam ma. - ásítottam.

- Persze. Diego! - szólt az egyik emberének. - Kérlek kísérd haza Liát, és ha lehet vigyázz rá még haza nem érek. 

- Rendben főnök. - mondta majd elindultunk. Útközben beszélgettünk, majd mikor oda értünk a kapuhoz mondtam Diegonak,hogy innen már minden rendben lesz. Vissza mehet a bárba.

- De Marcel azt mondta,hogy vigyázzak rád míg nem ér haza.

- Nem kell folyton Marcelre hallgatni. Ez az én döntésem. - mosolyogtam rá.

- Rendben, akkor...vissza megyek. Jó éjszakát, Lia. - intett majd visszafelé vette az irányt. Mosolyogva mentem be a kapun, de a mosolyom nem tartott sokáig mert egy nemvárt személy lépett elém.

Kötődni valakihez - 3. rész

Sziasztok!

Már itt is a 3. :)

Jó olvasást!

Puszi, Kim :*

Marcel próbálta feldolgozni az előbb hallott szavakat, ami egy kis idő elteltével sikerült is neki.

- Hát ezért költöztél ide? - kérdezte.

- Meg kell értened engem Marcel. - léptem hozzá közelebb.

- De miért pont ide? Ez a legveszélyesebb város. Itt mindenhol nyüzsögnek a vámpírok. - emelte fel a hangját.

- Ezt úgy mondod mintha te nem lennél az. - folytattam nyugodtan.

- Amelia, kérlek szépen költözz vissza a szüleidhez. - fogta meg a kezem.

- Nem! Ha apám megtudná, megölné a babát. 

- Nem lenne hozzá szíve. - rázta meg a fejét Marcel.

- De ereje lenne hozzá, és hidd el megtenné. Marcel kérlek, ne küldj oda vissza. - néztem bele a szemébe kétségbeesetten. 

- Bármi baj van, akár egy szúnyog berepül a szobádba. Szólsz nekem, vagy valamelyik barátomnak. Érted? Nem akarom,hogy bármi bajotok essen. 

- Köszönöm Marcel. - mosolyogtam rá, majd átkaroltam.

- Most pedig készítünk nektek valami finom vacsorát. - simogatta meg a pocakom, majd elindult a konyha felé. Mosolyogva indultam utána, majd az egyik széket elfoglalva vártam a vacsorámat. Vacsora után leültünk tv-t nézni, ami közbe sikeresen el is aludtam. Reggel arra keltem,hogy a napsugarak végigsimítanak az arcomon. Kinyújtóztattam a végtagjaim, majd mosolyogva megsimogattam a pocakom. Boldogsággal töltött el,hogy Marcel nem küldött haza hanem elhatározta,hogy minden bajtól megóv engem. Kikeltem az ágyamból majd a reggeli teendőket elvégezve elindultam a konyha felé, ahol egy ismeretlen ismerős fogadott.

- Jó reggelt kedvesem. - szólalt meg mély hangján.

-  Klaus. - biccentettem felé.

- Hogy aludtál az éjjel? - folytatta a csevegést.

- Meglepően jól. - néztem rá.

- Mindig volt melletted valaki szóval nem lehetett probléma.

- Ezt,hogy érted? - húztam fel a szemöldököm.

- Marcel minden emberének megparancsolta,hogy mindig legyen melletted valaki. - támasztotta meg az állát összekulcsolt kezén, majd úgy nézett engem tovább.

- Oh... és most te vagy soron? - ültem le elé, egy pirítóst rágcsálva.

- Nem, igazából én csak megigéztem a soron következőt,hogy tudjak veled egy kicsit beszélgetni. - húzta gonosz mosolyra a száját, mire én befejeztem a pirítós rágását. 

- Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem közömbösen.

- Kezdetben beszélgethetnénk a karodon levő tetoválásról. - mutatott a kezemre.

- Ez csak egy egyszerű pentagram. - húztam meg a vállam.

- Oh igen? Akkor tegnap miért rohantál el úgy a testvérem elől? És miért próbáltad őt leszúrni? - beszélt továbbra is nyugodtan, túlságosan is nyugodtan.

- Nézd Klaus, én nem akarok belekeveredni semmilyen dologba. Én csak ide szerettem volna költözni,hogy végre új életet tudjak kezdeni.

- És szerinted én ezt elhiszem? - mosolygott gúnyosan.

- Kénytelen leszel. Mivel nem adtam rá okot,hogy kételkedj a szavaimban. 

- Túl nyugodt vagy ahhoz képest,hogy tudod bármely pillanatban megölhetlek. - mondta.

- Nem mehetnénk át a kanapéhoz? Fáj a hátam az üléstől. - húztam el a számat, majd felállva a székről elindultam a kanapéhoz, de ismételten meg kellett kapaszkodnom benne mert újra megszédültem. Klaus egyből ott termett mellettem, és az ölébe kapva lefektetett a kanapéra. Majd gyorsan hozott nekem egy pohár vizet.

- Hát tényleg igaz amit Marcel mondott. - ült le a kanapé előtt levő asztalra.

- Miért? Mit mondott Marcel? 

- Azt,hogy babát vársz. - nézett rám.

- Oh... hamarosan egész New Orleans tudni fog róla? - mosolyogtam, majd a pocakomra simítottam a kezem.

- Hát egész New Orleans nem, talán csak a fele. - kezdtünk el nevetni mindketten.

Még beszélgettünk egy ideig arról,hogy hol éltem eddig, hogy ismertem meg Marcelt és a többi apróság. Klaus gondolta,hogy most már pihennem is kéne kicsit, hiszen elég sokáig beszélgettünk. Felvettem egy köntöst magamra, majd elindultam,hogy kikísérjem. Már nyitottuk volna ki az ajtót mikor betörtek azon és a nyakamnál fogva a falhoz szorítottak.

- Elijah?

Kötődni valakihez - 2. rész

Sziasztok!

Már itt is a második rész :)

Jó olvasást kívánok!

Kim :*

Elijah gyanakvóan rám nézett, mire én felpattanva a helyemről kirohantam a kávézóból. Futva tettem meg az utcákat mivel nem akartam,hogy utolérjen. Épp befordultam volna egy kihalt utcába mikor ott termett előttem. Egy tőrt húztam elő a csizmámból amivel le akartam szúrni, de gyorsabb volt és elkapta a kezem. Megszorította az említett testrészt mire én kiejtettem a kezemből a tőrt.

- Nem akarok bántani senkit, nem azért jöttem ide. - mondtam neki.

- Akkor miért? - húzta fel a szemöldökét.

- Csak új életet akartam kezdeni itt New Orleansba. - válaszoltam, mire elengedte a kezem. Le akartam hajolni a tőrért, de rálépett így nem tudtam felvenni.

- Ez egy igazán rossz kifogás nem gondolod?

- Ez az igazság Elijah. - rántottam meg a vállam. - Semmi rossz szándék nincs bennem. - néztem a szemébe, majd el akartam menni mellette, de megragadta a karom és vissza húzott.

- Miért kéne hinnem neked? - kérdezte.

- Mi okom lenne hazudni neked? - kérdeztem én is, mire elengedte a kezem. Egy ideig még néztük egymást, majd elindultam haza. Mikor hazaértem, levettem a ruháimat majd beálltam a zuhany alá. Lepörgettem a mai eseményeket a fejemben, majd arra a következtetésre jutottam,hogy már az első nap sikerült majdnem megöletnem magam. Ha Elijah nem látja meg a kezemen a pentagramot, történhetett volna másképp is ez az este. Mikor végeztem a zuhanyzással magam köré tekertem egy törölközőt és elindultam a konyhába,hogy vacsorázni tudjak. Csengettek. Kinyitottam az ajtót és már meg sem lepődtem,hogy Marcel állt ott. 

- Szólhattál volna,hogy hazajössz. Azt hittem valami bajod esett. Elijahtól tudtam meg,hogy hazajöttél. - lépett be a lakásba.

- Sajnálom. Elfáradtam és gondoltam,hogy hazajövök.

- Nincs ezzel gond, de ez egy veszélyes város egy ilyen törékeny lánynak mint te. - mutatott rám.

- Egyáltalán nem vagyok törékeny. - vágtam rá.

- Hallottam,hogy le akartad szúrni Elijaht. - fonta keresztbe kezeit a mellkasa előtt.

- Azt hittem,hogy meg akar ölni. - rántottam meg a vállam. - Meglátta a kezemen a tetoválást. 

- Elijah nemes ember. Nem öl ártatlan embereket. De mondtam,hogy azt a tetoválást ne mutogasd. - szólt rám mérgesen.

- Nem tehetek róla, felhúzódott a pulcsi a kezemen. - sóhajtottam, majd ismét elindultam a konyha felé, de meg kellett kapaszkodnom a kanapéba mert hirtelen megszédültem.

- Lia? Jól vagy? - kapott utánam Marcel.

- Persze csak... kicsit megszédültem. - vettem mély levegőt majd leültem a kanapéra. Marcel hozott nekem egy pohár vizet amit gyorsan meg is ittam.

- El kell menned orvoshoz. - közölte velem.

- Nem kell. Nincs semmi bajom, csak kimerültem.

- Amelia nem vicceltem. Vagy elmész vagy el viszlek. A te döntésed. - közölte.

- Már voltam orvosnál. Még az előtt elmentem,hogy ideköltöztem volna.

- Tehát már többször előfordult ez veled? És ha olyankor történik valami amikor senki nincs melletted? Miért nem szóltál nekem? - háborodott fel.

- Azért ennyire nem szörnyű a helyzet. - álltam fel.

- Mégis mit mondott az orvos? Hm? Miért vagy rosszul folyton? - jött közelebb majd felemelte az állam, mivel eddig a földet bámultam.

- Nem akartam még elmondani senkinek. Kérlek ne haragudj meg rám ezért. - néztem bele a szemébe.

- Mit mondott az orvos? - kérdezte kicsit megemelve a hangját.

- Kisbabám lesz. 

Kötődni valakihez - 1. rész

Sziasztok!

Már itt is van az első rész :)

Jó olvasást kívánok.

Puszi, Kim :*

Minden kezdet nehéz, de miért is ne próbálhatnám meg. Nem vagyok már az a kislány akit mindentől óvni kell. Felnőtt nő lettem, és ezért is döntöttem így,hogy szerencsét próbálok ebben a nagy városban. New Orleans, állítólag ez egy veszélyes hely, de én nem épp arról vagyok híres,hogy megfutamodnék bármi veszély elől is. Szeretem a kihívásokat, és bármi veszély is fenyegetne itt, biztos vagyok benne,hogy meg tudnám oldani. Ezekkel a gondolatokkal ébredtem reggel, egy igazán kis szép házat sikerült vennem. Ez egy társasház, aminek a közepén egy kis tér helyezkedik el. A kilátás is fantasztikus, egyenesen a városra tekinthetek az ablakból. Egy ismerősömtől vettem ezt a házat, aki azt mondta,hogy itt biztonságban leszek. Sok barátjának ad itt szállást. Mikor végre kikeltem az ágyból, össze dobtam magamnak egy szendvicset a konyhába. Már majdnem befejeztem az evést mikor kopogtak. Elmentem ajtót nyitni de mikor kinyitottam azt, senki nem állt ott.

- Remek. Még szórakoznak is. - mondtam mérgesen, de mikor lepillantottam a lábamhoz megláttam ott egy levelet. Lehajoltam érte, majd a maradék szendvicset bekapva vissza mentem a nappaliba,hogy eltudjam olvasni a levelet. 

Drága Amelia!

Ma este egy fesztivált tartanak a városban.

Szeretném ha csatlakoznál hozzám, és a barátaimhoz.

Megtisztelnél minket jelenléteddel. Hisz ennyi férfi mellett elkél egy nő is.

A fesztiválon találkozunk.

Marcel

- Ó drága Marcel,hogy te mindig megtalálod nekem a programot. - hajtottam össze a levelet, majd felöltözve elindultam,hogy körbenézzek a városba. A városban mindenhol vidám emberek, sétálgató szerelmes párok. Éppen befordultam volna egy utcába mikor neki mentem valakinek.

- Elnézést uram. - kértem rögtön elnézést mikor felnéztem az illetőre.

- Semmi gond hölgyem. Nekem kellett volna jobban figyelnem. Hisz majdnem elsodortam. - mondta a férfi.

- Ugyan, nem kell úriembernek lennie. Majd máskor jobban figyelek. - mosolyogtam rá, majd tovább indultam.

Úgy gondoltam,hogy mára eleget láttam már a városból, így hazafelé vettem az irányt. Mikor sétáltam fel a lépcsőn valaki utánam kiabált.

- Amelia!

Hátrafordultam, és egy ismeretlen fiúval találtam szembe magam.

- Igen? - húztam fel a szemöldököm.

- Marcel üzeni,hogy fél óra múlva legyél a kapunál. Indulna a fesztiválra.

- De hiszen most értem haza. - tártam szét a karjaimat.

- Én csak az üzenetet kézbesítettem. De adok egy tanácsot kislány, Marcellel nem jó újat húzni. - kacsintott majd elment.

- Ó ha te azt tudnád,hogy Marcel engem sose bántana. - ráztam meg a fejem mosolyogva majd felmentem a lakásomba. Átöltöztem, megettem egy almát és már épp annyi volt az idő,hogy indulnom is kellett. Szokásomhoz híven persze,hogy elkéstem.

- Lám lám. Már majdnem időbe.- tárta szét a karjait Marcel.

- Bocsi Marcel. Siettem, ahogy tudtam. De emberből vagyok, megéheztem. - öleltem át régi barátomat.

- Mi is éhesek vagyunk már nem, fiúk? - kacsintott barátaira.

- De még mennyire. - kezdtek el ujjongani. 

- Amelia, hagy mutassam be neked régi jó barátomat. - mutatott egy idősebbnek tűnő férfira.

- Klaus Mikaelson. - mutatkozott be. - Ő pedig itt a testvérem, Elijah. - mutatott egy másik férfira akit még csak most vettem észre.

- Amelia Saltzman. - nyújtottam a kezem.

- Elijah Mikaelson. - csókolta meg a kézfejem udvariasan.

- Na most már mindenki ismer mindenkit, indulhatunk. - csapta össze a két tenyerét Marcel. 

- Te aztán semmit nem változtál. - ráztam meg a fejem mosolyogva, majd elindultam utána.

- Hát drágám, sokáig nem is fogok változni. - nevetett, majd átkarolta a vállamat. - Magadra hagyhatlak egy kicsit? - kérdezte.

- Persze, menj csak. - mosolyogtam rá. Míg Marcel elment, addig én néztem az utcán felvonuló jelmezbe öltözött embereket. Egy kis idő elteltével társaságom akadt.

- Igazán lenyűgözőek ezek a jelmezek. - mondta.

- Igen, nekem is tetszenek. - mosolyogtam rá.

- Régóta ismered Marcelt? 

- Igen, régen segített a szüleimnek sok mindenben. Így ismertem meg őt. - néztem továbbra is a felvonulást.

- Esetleg meghívhatlak egy esti teára? - mutatott a mellettünk levő kávézó felé.

- Persze, úgyse tudok mást csinálni. - léptünk be a kávézóba.

Elijah udvariasan kihúzta nekem a széket, majd a kabátomat is levette és a székre terítette. Kihozták a teánkat, majd épp a cukorért nyúltam volna, mikor felhúzódott a kezemen a pulcsi. Próbáltam gyorsan eltakarni a kezemen levő tetoválást, de nem voltam elég gyors. 

- Az ott egy vadász pentagram a kezeden? - húzta fel a szemöldökét Elijah, mire én ijedten néztem rá.

Kötődni valakihez - Bevezető

Sziasztok!

Üdvözlök mindenkit új blogomon!

Remélem senkinek nem okozok csalódást, és 

mindenki élvezni fogja a történetemet!

Sok puszi nektek, Kim :*

Egy lány aki próbál elszakadni régi életétől és új életet akar kezdeni. Ő azt gondolja,hogy erre a megfelelő hely New Orleans. Még nem tudja,hogy mennyi veszély fenyegeti őt itt ebben a hatalmas városban. Egy véletlennek köszönhetően találkozik egy férfival, aki az idő folyamán egyre közelebb és közelebb kerül a lányhoz. A férfi minden bajtól próbálja óvni őt, majd egy véletlen folytán olyan dolog történik velük amit egyikük se gondolt volna.

Ez egy nagyon picike kis bevezető volt az én hatalmas történetembe. Remélem velünk tartasz.

Jó olvasást! :)