2016. január 23., szombat

Kötődni valakihez - 2. rész

Sziasztok!
Már itt is a második rész :)
Jó olvasást kívánok!
Kim :*


Elijah gyanakvóan rám nézett, mire én felpattanva a helyemről kirohantam a kávézóból. Futva tettem meg az utcákat mivel nem akartam,hogy utolérjen. Épp befordultam volna egy kihalt utcába mikor ott termett előttem. Egy tőrt húztam elő a csizmámból amivel le akartam szúrni, de gyorsabb volt és elkapta a kezem. Megszorította az említett testrészt mire én kiejtettem a kezemből a tőrt.
- Nem akarok bántani senkit, nem azért jöttem ide. - mondtam neki.
- Akkor miért? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak új életet akartam kezdeni itt New Orleansba. - válaszoltam, mire elengedte a kezem. Le akartam hajolni a tőrért, de rálépett így nem tudtam felvenni.
- Ez egy igazán rossz kifogás nem gondolod?
- Ez az igazság Elijah. - rántottam meg a vállam. - Semmi rossz szándék nincs bennem. - néztem a szemébe, majd el akartam menni mellette, de megragadta a karom és vissza húzott.


- Miért kéne hinnem neked? - kérdezte.
- Mi okom lenne hazudni neked? - kérdeztem én is, mire elengedte a kezem. Egy ideig még néztük egymást, majd elindultam haza. Mikor hazaértem, levettem a ruháimat majd beálltam a zuhany alá. Lepörgettem a mai eseményeket a fejemben, majd arra a következtetésre jutottam,hogy már az első nap sikerült majdnem megöletnem magam. Ha Elijah nem látja meg a kezemen a pentagramot, történhetett volna másképp is ez az este. Mikor végeztem a zuhanyzással magam köré tekertem egy törölközőt és elindultam a konyhába,hogy vacsorázni tudjak. Csengettek. Kinyitottam az ajtót és már meg sem lepődtem,hogy Marcel állt ott. 
- Szólhattál volna,hogy hazajössz. Azt hittem valami bajod esett. Elijahtól tudtam meg,hogy hazajöttél. - lépett be a lakásba.
- Sajnálom. Elfáradtam és gondoltam,hogy hazajövök.
- Nincs ezzel gond, de ez egy veszélyes város egy ilyen törékeny lánynak mint te. - mutatott rám.
- Egyáltalán nem vagyok törékeny. - vágtam rá.
- Hallottam,hogy le akartad szúrni Elijaht. - fonta keresztbe kezeit a mellkasa előtt.
- Azt hittem,hogy meg akar ölni. - rántottam meg a vállam. - Meglátta a kezemen a tetoválást. 
- Elijah nemes ember. Nem öl ártatlan embereket. De mondtam,hogy azt a tetoválást ne mutogasd. - szólt rám mérgesen.
- Nem tehetek róla, felhúzódott a pulcsi a kezemen. - sóhajtottam, majd ismét elindultam a konyha felé, de meg kellett kapaszkodnom a kanapéba mert hirtelen megszédültem.
- Lia? Jól vagy? - kapott utánam Marcel.
- Persze csak... kicsit megszédültem. - vettem mély levegőt majd leültem a kanapéra. Marcel hozott nekem egy pohár vizet amit gyorsan meg is ittam.
- El kell menned orvoshoz. - közölte velem.
- Nem kell. Nincs semmi bajom, csak kimerültem.
- Amelia nem vicceltem. Vagy elmész vagy el viszlek. A te döntésed. - közölte.
- Már voltam orvosnál. Még az előtt elmentem,hogy ideköltöztem volna.
- Tehát már többször előfordult ez veled? És ha olyankor történik valami amikor senki nincs melletted? Miért nem szóltál nekem? - háborodott fel.
- Azért ennyire nem szörnyű a helyzet. - álltam fel.
- Mégis mit mondott az orvos? Hm? Miért vagy rosszul folyton? - jött közelebb majd felemelte az állam, mivel eddig a földet bámultam.
- Nem akartam még elmondani senkinek. Kérlek ne haragudj meg rám ezért. - néztem bele a szemébe.
- Mit mondott az orvos? - kérdezte kicsit megemelve a hangját.
- Kisbabám lesz. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése