2016. január 24., vasárnap

Kötődni valakihez - 3. rész

Sziasztok!
Már itt is a 3. :)
Jó olvasást!
Puszi, Kim :*


Marcel próbálta feldolgozni az előbb hallott szavakat, ami egy kis idő elteltével sikerült is neki.
- Hát ezért költöztél ide? - kérdezte.
- Meg kell értened engem Marcel. - léptem hozzá közelebb.
- De miért pont ide? Ez a legveszélyesebb város. Itt mindenhol nyüzsögnek a vámpírok. - emelte fel a hangját.
- Ezt úgy mondod mintha te nem lennél az. - folytattam nyugodtan.
- Amelia, kérlek szépen költözz vissza a szüleidhez. - fogta meg a kezem.
- Nem! Ha apám megtudná, megölné a babát. 
- Nem lenne hozzá szíve. - rázta meg a fejét Marcel.
- De ereje lenne hozzá, és hidd el megtenné. Marcel kérlek, ne küldj oda vissza. - néztem bele a szemébe kétségbeesetten. 
- Bármi baj van, akár egy szúnyog berepül a szobádba. Szólsz nekem, vagy valamelyik barátomnak. Érted? Nem akarom,hogy bármi bajotok essen. 
- Köszönöm Marcel. - mosolyogtam rá, majd átkaroltam.
- Most pedig készítünk nektek valami finom vacsorát. - simogatta meg a pocakom, majd elindult a konyha felé. Mosolyogva indultam utána, majd az egyik széket elfoglalva vártam a vacsorámat. Vacsora után leültünk tv-t nézni, ami közbe sikeresen el is aludtam. Reggel arra keltem,hogy a napsugarak végigsimítanak az arcomon. Kinyújtóztattam a végtagjaim, majd mosolyogva megsimogattam a pocakom. Boldogsággal töltött el,hogy Marcel nem küldött haza hanem elhatározta,hogy minden bajtól megóv engem. Kikeltem az ágyamból majd a reggeli teendőket elvégezve elindultam a konyha felé, ahol egy ismeretlen ismerős fogadott.

- Jó reggelt kedvesem. - szólalt meg mély hangján.
-  Klaus. - biccentettem felé.
- Hogy aludtál az éjjel? - folytatta a csevegést.
- Meglepően jól. - néztem rá.
- Mindig volt melletted valaki szóval nem lehetett probléma.
- Ezt,hogy érted? - húztam fel a szemöldököm.
- Marcel minden emberének megparancsolta,hogy mindig legyen melletted valaki. - támasztotta meg az állát összekulcsolt kezén, majd úgy nézett engem tovább.
- Oh... és most te vagy soron? - ültem le elé, egy pirítóst rágcsálva.
- Nem, igazából én csak megigéztem a soron következőt,hogy tudjak veled egy kicsit beszélgetni. - húzta gonosz mosolyra a száját, mire én befejeztem a pirítós rágását. 
- Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem közömbösen.
- Kezdetben beszélgethetnénk a karodon levő tetoválásról. - mutatott a kezemre.
- Ez csak egy egyszerű pentagram. - húztam meg a vállam.
- Oh igen? Akkor tegnap miért rohantál el úgy a testvérem elől? És miért próbáltad őt leszúrni? - beszélt továbbra is nyugodtan, túlságosan is nyugodtan.
- Nézd Klaus, én nem akarok belekeveredni semmilyen dologba. Én csak ide szerettem volna költözni,hogy végre új életet tudjak kezdeni.
- És szerinted én ezt elhiszem? - mosolygott gúnyosan.
- Kénytelen leszel. Mivel nem adtam rá okot,hogy kételkedj a szavaimban. 
- Túl nyugodt vagy ahhoz képest,hogy tudod bármely pillanatban megölhetlek. - mondta.
- Nem mehetnénk át a kanapéhoz? Fáj a hátam az üléstől. - húztam el a számat, majd felállva a székről elindultam a kanapéhoz, de ismételten meg kellett kapaszkodnom benne mert újra megszédültem. Klaus egyből ott termett mellettem, és az ölébe kapva lefektetett a kanapéra. Majd gyorsan hozott nekem egy pohár vizet.
- Hát tényleg igaz amit Marcel mondott. - ült le a kanapé előtt levő asztalra.


- Miért? Mit mondott Marcel? 
- Azt,hogy babát vársz. - nézett rám.
- Oh... hamarosan egész New Orleans tudni fog róla? - mosolyogtam, majd a pocakomra simítottam a kezem.
- Hát egész New Orleans nem, talán csak a fele. - kezdtünk el nevetni mindketten.


Még beszélgettünk egy ideig arról,hogy hol éltem eddig, hogy ismertem meg Marcelt és a többi apróság. Klaus gondolta,hogy most már pihennem is kéne kicsit, hiszen elég sokáig beszélgettünk. Felvettem egy köntöst magamra, majd elindultam,hogy kikísérjem. Már nyitottuk volna ki az ajtót mikor betörtek azon és a nyakamnál fogva a falhoz szorítottak.
- Elijah?

1 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon tetszik az írásod! Elijah a kedvenc szereplőm. Mikor lesz folytatás, már alig várom!

    VálaszTörlés